2020 novemberében kóstoltam először gint. Nem tudok értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért csak 44 évesen jutottam erre az elhatározásra, de a lényeg, hogy megtörtént.

Az élménynek, illetve egy népszerű brit sorozatnak (PB) köszönhetően egyre jobb ötletnek tűnt a saját gin elkészítése. Sokat olvastam és tanultam a gin történetéről, a leggyakoribb ginfűszerekről és desztillálási technológiákról, aztán, ahogy Arkhimédésznek a legenda szerint a felhajtóerő, nekem a saját ginem receptje ugrott be a fürdőkádban fekve.

Néhány bátor önkéntes segítségével, akik magukat nem kímélve kóstolgatták a ginem, eljutottam az „egész iható” állapottól az „ez már ..… jó”-ig, amit egy angliai szakértői vélemény (az előbbinél jóval profibban) is megerősített.

Ekkor jöttem rá, hogy a hobbinak indult történet sokkal komolyabbra fordult. Beneveztem a Las Vegas World Spirit Awardsra, ahol ezüstérmet nyertem, az angliai World Gin Awards-on pedig aranyat. Pontosabban nem én, hanem a ginem, a Misi’s Gin.